2007

Elmaradt az összegzés az óévben. Az új év első reggelén többek között ez sem hagyott aludni. Nem volt egyszerű év. Mentségére szolgáljon, hogy nem egyszerű senki életében a negyedik 7 esztendő zárása, hozzá egy kapcsolat, ami a személyiséget minden részletében próbára teszi (talán ez az összecsiszolódás?!). Terhelő, (csíráiban érzem, hogy felszabadító is) a felismerés, hogy minden eddigi szabály fokozottan érvényes az egyensúly fenntartása érdekében és, hogy az egyensúly maga fontos szerepet kapott az életemben...immár kimondva is.

2006-ben elvonultam és sürítve futottam le köröket, amikkel nem voltam hajlandó addig szembenézni. Az addigi súlytalanság, kevélység álarcába bujtatott gyávaság helyébe valós helyzetek, döntések, félelem és szeretet harca, valós kompromisszumok léptek. 2007-ben megismertem a teljes bizonytalanságot (lélekben, anyagilag).

Egyensúlyt a rendszeres edzés hozott. Számomra ez az a forrás, amihez mindig visszanyúlhatok. A sport, amiben rendet, fegyelmet és csendet találok. Leginkább a magányos sportokat kedvelem. Ahol magam vagyok magam ellen (vagy magammal!).

2006 nyarán mindkét térdem szalagjai felmondták a szolgálatot. Krónikus ínszalaggyulladás. Tudtam, hogy a napi 3-6 óra edzés okozhat ilyet (túleröltetés-az orvosi diagnózis...meg, hogy "Ugye nem most fájnak ezek a szalagok először?"-persze, hogy nem...az utóbbi években az 1 hetes síeléseket már nem bírta a térdem. Volt, hogy nem tudtam lábra állni, kis pihentetésre elmúlt, és nem törődtem vele. ...Egyszer csak a térdeim nem viselték tovább, hogy nem törődöm velük. Feladták. Eleinte nem tudtam lábraállni. Utána hetekig minden lépés kínzó fájdalommal járt.)

Abbahagytam a boxot, a futást, a biciklizést. Andros barátom jóvoltából a kajakozás maradt az egytlen (ehhez nem kellett a térdem), ami tartotta bennem a lelket. De a testem nem ehhez szokott. Kevés volt neki...Ráadásul a petefészkeimmel kapcsolatos problémára akkor kaptam egy gyógyszert, amitől 1 hét alatt híztam 6 kilót!!! Megzuhantam.

Sokat tűnődtem akkor, hogy miért éppen így? Akkor, ott, Cipruson, ahol edzőként kerestem a kenyerem?! Pszichoszomatikusan a térd az alázattal kapcsolatos problémákat jelzi.

Sokat tűnődtem, hogy mi baj velem és az alázattal, hisz jámbor vagyok, szelíd, mint egy bárány, a légynek nem ártok. Épp azt a gőggel teli beteg világot hagytam ott, amiben addig éltem, nyugodt voltam végre, semmi stressz, semmi műbalhé (a flyerz magazin promóciós vezetőjeként dolgoztam még az elutazásom előtt 3 héttel...).
Akkor találkoztam 2006 végén valakivel, aki sokat segített nekem. Fegyelmezett ember. Azt mondta neki műteni akarták a térdét és ebből a fázisból gyógyította meg magát gondolatai segítségével.

Meg kellett értenem mi betegítette meg a testem. (A térdeim mellett PCOS és pajzsmirigyproblémákkal is megáldottam magam.) Mára, ahogy ezeket írom, olyan tiszta a képlet. Akkor ez nem volt az.

A kulcs az alázat szó értelmezésében volt. Az alázatot nem másokkal szemben gyakoroljuk, hanem elsősorban magunkkal szemben. Ehhez meg kell ismernünk a határainkat. A határain NEM a korlátaink. Hanem azok a keretek, amik között a saját szabadságunkat képesek vagyunk megtapasztalni.

Az első lépés az önszeretet képessége. Ez nem valami misztikus fogalom. Egyszerűen annyi, hogy addig megyek el magammal szemben, amíg tudom, hogy az nem üt vissza. (Ettől persze sokszor a látszólag "laza", vicces dolgokra kell nemet mondani...ez addig kényszer, amíg nem értjük meg amit feljebb írtam!) Hit kérdése. Magdba vetett hit. Hogy úgy tudj mindig cselekedni, ahogy a benned élő Isten szava kéri. (Ahhoz, hogy ez szociálisan ne okozzon gondot, kell a rend. Kell a fegyelem. Kell valódi erkölcs.)

Megértettem ezt. 2007 január 1-jén imádkoztam először. Akkor értettem meg először milyen bűnöket követtem el addigi életemben. Akkor értettem meg, hogy amit elkövetünk, azt nem mások ellen tesszük. Akkor értettem meg mennyit vétettem magam ellen.

Innen elkezdődött a térdem gyógyulása. A testem átmeneti állapotát elfogadtam. Szeretettel és türelemmel fordultam felé. 2007 februárban fokozatosan újrakezdtem az edzéseket. 63 kilóval (6 kiló felesleggel)...most 58 kiló vagyok. (karácsony után:)) Nem hagytam ki egyetlen hetet sem. A térdem tünetmentes. (Nem szedtem be a gyógyszereket rá, amiket a sportorvos adott!)

A pajzsmirigy cisztáimat az írással gyógyítom. Hisz a torok környéke, a fulladások az elfojtásokért, a ki nem mondott szavak miatt betegszik meg. (Persze ez ennél összetettebb, az írás egy eszköz, nem a végső megoldás...) Ez a téma külön postra érdemes.

Ami a PCOS-t illeti, nagyon sok nő küzd vele. Civilizációs probléma. A női emancipáció ára.
Erről is írok majd hosszabban talán...ez is megér egy postot minimum:)

A számvetést a családommal való viszonyommal folytatom. Közelebb érzem magam a családomhoz, a gyökereimhez. Elfogadtam a forrást, táplál a vize. Nem lázadok, nem kérek többet tőle, mint ami. Nagyon szeretem és tisztelem anyám, apám, az öcsémet.

A kapcsolatom meghatározta az évem. Mégsincs itt a számvetés ideje. Szeretek, bízok, tanulok, remélek. 2008 új kezdet.