Önbecsülés
Mi is az az önbecsülés?
Az életünk során hozott vélemények, ítéletek közül legfontosabb a
saját magunkról alkotott véleményünk. Az
önbecsülés önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk, nem
egyszerű érzés, hanem sokkal inkább aktív cselekvés, hajlandóság
az élet, a világ, a történések realitásának megtapasztalására.
Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra,
hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival
megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt. Mindez magába
foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a
felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és
természetes számunkra. Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság,
pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az
idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön
alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg
tudjunk bízni önmagunkban. A tudatosság akaratlagos, mi döntjük el, hogy a
realitásban akarunk-e élni, tudatosan akarunk-e élni, racionálisan
akarunk-e élni, vagy ellenkezőleg!
Tudatosan élni, önmagunkat elfogadni, önmagunkért
felelősséget vállalni, magabiztosnak lenni, céltudatosan, valamint
tisztességesen élni - mindennek gyakorlása elengedhetetlen
önbecsülésünkhöz. Az önbecsülés nem a természet ajándéka, ki
kell nevelnünk önmagunkban, meg kell dolgoznunk érte.
Hibás felfogás az is, amikor külső eredményeinktől tesszük függővé önbecsülésünket. Önbecsülésünk nem eredményeinkben
gyökerezik, hanem azon önmagunkban fejlesztett gyakorlatainkban,
szokásainkban, tudásunkban, amelyek lehetővé teszik az eredmények
elérését. Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni, mi az, ami valóban
fejleszti önbecsülésünket, s mi az, amiről csak úgy tűnik, mintha
fejlesztené, miközben igazából rombolja azt. Mindez azért fontos, mert az iskolának fel kell készítenie a gyermekeket a felnőtt élet viszontagságaira. Az
információs társadalomhoz, a folyamatos változásokhoz csak
egészséges önbecsülés segítségével tudnak alkalmazkodni
gyermekeink, nincs helye a passzivitásnak, a kétségeknek, a nem
tudatos cselekvésnek, gondolkodásnak.
Ahhoz azonban, hogy megtaníthassuk, mi is az az önbecsülés,
először a nekünk felnőtteknek kell megérteniük a kapcsolatot.
Az életünk során hozott vélemények, ítéletek közül legfontosabb a
saját magunkról alkotott véleményünk. Az
önbecsülés önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk, nem
egyszerű érzés, hanem sokkal inkább aktív cselekvés, hajlandóság
az élet, a világ, a történések realitásának megtapasztalására.
Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra,
hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival
megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt. Mindez magába
foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a
felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és
természetes számunkra. Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság,
pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az
idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön
alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg
tudjunk bízni önmagunkban. A tudatosság akaratlagos, mi döntjük el, hogy a
realitásban akarunk-e élni, tudatosan akarunk-e élni, racionálisan
akarunk-e élni, vagy ellenkezőleg!
Tudatosan élni, önmagunkat elfogadni, önmagunkért
felelősséget vállalni, magabiztosnak lenni, céltudatosan, valamint
tisztességesen élni - mindennek gyakorlása elengedhetetlen
önbecsülésünkhöz. Az önbecsülés nem a természet ajándéka, ki
kell nevelnünk önmagunkban, meg kell dolgoznunk érte.
Hibás felfogás az is, amikor külső eredményeinktől tesszük függővé önbecsülésünket. Önbecsülésünk nem eredményeinkben
gyökerezik, hanem azon önmagunkban fejlesztett gyakorlatainkban,
szokásainkban, tudásunkban, amelyek lehetővé teszik az eredmények
elérését. Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni, mi az, ami valóban
fejleszti önbecsülésünket, s mi az, amiről csak úgy tűnik, mintha
fejlesztené, miközben igazából rombolja azt. Mindez azért fontos, mert az iskolának fel kell készítenie a gyermekeket a felnőtt élet viszontagságaira. Az
információs társadalomhoz, a folyamatos változásokhoz csak
egészséges önbecsülés segítségével tudnak alkalmazkodni
gyermekeink, nincs helye a passzivitásnak, a kétségeknek, a nem
tudatos cselekvésnek, gondolkodásnak.
Ahhoz azonban, hogy megtaníthassuk, mi is az az önbecsülés,
először a nekünk felnőtteknek kell megérteniük a kapcsolatot.
Megjegyzések