100 féle Erdély

Vasárnap este a Szabadság téren este a kivilágított "100 féle Erdély" fotókiállítást sikerült elkapnunk még az utolsó óráiban. Nagy élmény volt a téren a kivilágítással, a zenével. A békével, ami a csodás képeket körüllengte.

Nagyapám született Székely-Király Sándor, Erdélyben 1908 nyarán nagy szegénységben sok sok testvérrel. A szülői háztól hamar elkerült. Gyerekkorától dolgozott. Magyarországon élt, megjárta a Don kanyart. Visszajött. 40 kilósan skorbuttal. Meggyógyult. Nagykanizsán kötött ki, ahol a harmincas évei végére saját pékséget tudhatott magáénak. Akkor Király Sándorként, édesanyja családnevét megtartva ismerték. A világkiállításra készült, a Király-féle sósperecet szabadalmazták. Végül nem jutott ki a szabadalom - nem tudom a pontos okot. A 40-es évek végének államosításai az ő üzletét sem kerülték el. Az állam elvette a pékségét, amért kétkezi munkával dolgozott meg. Nem lépett be a pártba, így nem kímélték a vagyonát. A házát is elvették, egy szobát kapott - bérelhette... Később a saját pékségében alkalmazottként, később az üzlet vezetőjeként dolgozhatott.

Sok sorstársa nem vészelte át ezt az időszakot. Öngyilkosságok, mentálisan összeomlott egykori gyárosok, iparosok, üzlettulajdonosok.

Nagyapám erős ember volt. Valami egész különös lélekjelenléttel és életfilozófiával. Hányattatott sorssal. A háború, az elszegényedés után elveszítette fiatal feleségét, aki édesapámnak életet adva és egy orvosi hiba következtében elvérzett...Hitt abban, hogy a munka nemesít és abban, hogy semmi sem a mienk, csak amit megélünk és amit megtanulunk. Olvasott ember volt. Magának való, kemény jellem. Erdélyből.

Nem jártam még Erdélyben. Legendák, a vérem és ennek mentén valami nosztalgiaféle,Vass Albert Funtinelli boszorkánya, az erdélyi fotók, effélék vonzanak. Talán idén.