Intim torna



Tegnap este elkezdődött ez az izgalmas kaland. Rég kinéztem már Kriston Andrea Intimtornáját. Az elv, hogy itt az idő megismerni az "alsó arcunkat", ahogyan ők hívják. Mindenféle izmokat, amiket nem tornáztatunk és amire nem figyelünk. Persze ez csupán a fizikai vetülete ennek módszernek.


A szellemisége talán ennél is fontosabb. Hiszen akár férfiak, akár nők végzik ezt a tornát, kénytelen kelletlen kapcsolatba kerülnek saját nemiségükkel. Brutálisan bánunk magunkkal. A magam részéről mindenképp. Persze innen nézve nem csoda a cisztás petefészek, a tesztoszteron túltengés, a menstruációs problémák. Vagy ahogy tegnapi történetekből kiderült - férfiaknál az oly gyakori libidó probléma, a teljesítménykényszer és még sorolhatnánk.


Manapság eleve eltolódtak a nemi szerepek. Össze-vissza szocializálódunk. Én pl. kislányként kisfiúnak képzeltem magam, felnőtt koromra pedig nő létemre én viselem a nadrágot...sőt, fiús sportokat választottam és hatalmas bicepszet növesztettem...és ezzel nem vagyok egyedül.


Mi ezzel a baj? Hangozhat a kérdés. Az, hogy a fordított szocializáció a biológiánk és a legbelső egyensúlyunk szempontjából teljesen káros. Merthogy akárki akármit mond, az ősi hívószó egyszercsak ott csenget a fülünkben, akár szeretnénk hallgatni rá akár nem. Hiába a látványosan változó nagy hangon hirdetett szerepcsere. A nő akkor képes egy kapcsolatban túlélni, ha vállalja, hogy nő. Akárcsak a férfi, ha vállalja, hogy bizony akkor is rajta a nadrág, ha oda kell tenni magát, ha küzdés van. És a nő akkor is nőként - vezetettként - tud viselkedni.

Kíváncsian várom az 5 hetes kurzus végét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Contact

i wish

Kakaós reszelt túrós