Ego-e vagy?

Az ego mindennek része elválaszthatatlanul. A ló a fogatban. A kérdés, hogy ki tartja a gyeplőt és, hogy aki irányít, hogy milyen irányba hajtja a fogatot. Szerintem az EGY törvénye határozza meg, hogy a fogat képes-e megtenni az utat, vagy túlhajtja a lovakat vagy esetleg idő előtt kereket kell-e cserélni, s leginkább, hogy a fogathajtó hogy érzi magát útközben.

gondolatindító:
heloimi írta...
Egyetértek a felvetéssel! Egy kérdés: "És te vagy az egyik oldal és a másik is! Tér idő és szereplők nem számítanak..." - ez nem ego?heloimi
2008. június 27. 11:48

Megjegyzések

heloimi üzenete…
Ez persze csak egy elméleti vita. Én nem az ego-t vitatom. Maradjunk az eredeti írásodnál. Az mondod, a megtévejedő embert az egója hajtja. De vajon nem pont az téríti-e őt "rossz útra", hogy tér idő és szereplők neki nem számítanak? Vajon, ha számítanának, nem könnyebben lenne képes respektre?
vajonimi
Király Emese üzenete…
hmm..Tér és idő ha számít, akkor minden pillanatban tudatában vagyok, hogy minden egyszeri és megismételhetetlen és ezek a pillanatok képezik az életem egészét..ám annak is tudatában vagyok, hogy meg fogok halni. Akkor ettől félhetek és lehetek mohó és akarhatok magamnak mindent No respekt... Vagy félhetek a "földi pokoltól" (az én értelmezésemben képtelenség a pillanat tiszta megélésére) és lehetek fegyelmezett. Valamiféle respekt..De vajon összességében mitől vágyom a rendre és mitől követek el mégis undorítóságokat és miért érzem olyan tisztán, hogy ez így nincsen rendben? Mi számít undorítónak és abból mennyit lehet elkövetni? És kivel szemben követem el ezeket valójában? Mit jelent a respekt? És a respekt vajon tényleg kifele irányú-e?
És további millió kérdés tolul..
heloimi üzenete…
És nem léteznek, szerintem, egzakt válaszok, és ez jó. Ami eszembe jut: ha nem vagyok tudatában annak, hogy minden egyszeri és megismételhetetlen, vajon nem hazudok-e magamnak csak azért, hogy ne kelljen félnem a haláltól. Másrészt, szerintem, semmi baj a haláltól való félelemmel. Kérdés, hogyan tudom kezelni ezt a félelmet. Ha meg jól, akkor talán kevésbé csúszom undorítóságokba. Ha viszont hazudok magamnak a múlandóság hiányáról, akkor a hazugság az attitüd, amivel rendelkezem. Ezzel az attitüddel pedig megtalálom az okot arra is, hogy undorítóságokat követhessek el. Kérdés: a hiba vajon undorítóságnak számít-e?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Contact

i wish

Kakaós reszelt túrós