Dumbo

Mikor is sétálna át az ember két fiatal, kora ellenére máris igen szórakozott professzorral a Brooklyn hídon Manhattanből Brooklynba? Természetesen akkor, amikor esik az eső:) Ez a lényegtelen körülmény nem tántorított el minket és Katával meg Marcival átsétáltunk "A HÍD"on. Semmi extra azért. Jó hosszú, és szép is. Meg aztán sokan is vannak rajtavégülis ennyit erről...Átérve Dumbo felé vettük az irányt, ami Brooklyn Manhattan és Brooklyn hidak közötti részét jelenti. Az érdekessége, hogy a város vezetősége mindent elkövet azért, hogy a művészvilágot ide vonzza és itt tartsa. Erről egészen addig fogalmunk sem volt, amíg bele nem vetettük magunkat az ezévi Dumbo "Art Under the Bridge festival" programjaiba.
Hogyan írhatnám le a hangulatot? Szakadtnak tűnő házak, alul egy két bár, kávézó, galéria, egy költözést megelőző garage sale, valami fura bútorvásárszerűség és eső. Meg aztán semmibe vezető lépcsőházajtó, ahová eszébe nem jutna senkinek bemenni, nekünk is csak azért, mert kitették a fesztivál plakátját. Na igen ám, de belépve meg a döbbenet. A brooklyni művészeti iskola - minden termében valami izgalom... Jégkockákra festett színek apró papírokon - szigorúan terpeszben. (www.gavbarbey.com), performance a kiállítóteremben: 2 doboz, egy csellista, egy fuvolás és két táncoslány fehér trikóban és farmerben. Mozdulatok csendtől csendig. Drótból írt szavakból készült lebegő bútorok, portrék, Irak, És a nő kétszer. Egy fotókiállítás, ami megkavart. Egy nő, kétszer. Sokszor kétszer. Két arcú valóság fotómontázsokon.


Később egy 11 emelet magas ház, minden szintjén hatalmas, számokkal jelölt fémajtók. Az ajtók mögött loftlakások, pontosabban stúdiók. Festők, szobrászok, bútorkészítők, fotósok, textilesek. A nyolcadikon találtunk egy teljesen üres loft lakást. Két falán végig ablakok,magas beltér, parketta, tartóoszlopok. Kilátás - végig a Manhattan Bridge, az East River, szemben persze Manhattan. Micsoda tér. Pompás. Arra vár, hogy körbeszaladj, elfeküdj, ugrálj vagy csak járkálj fel-alá. Hívogat, hogy töltsd ki.


A tizediken zene. Szürke padló, fehér falak, fémajtók labirintusa. Egyre erősödő zene. Tricky utánérzés. Női hang. Trip. Trip hop. Ajtón belépve sötét stúdió, hangulatfények.Keverőpult, kicsi színpad, vetítés a falon. Komplett stúdió. Constanza-és igen igen. Trickynek vokálozott még régen. A pasija fogad. Tea, kávé, amit érzel. Sör mindjárt jön. Szavak nem igen. A srác készen van eléggé. Megjön a művésznő és a nagy, szürke kutyája. Fekete miniruha - öv szegecselt, csizma sarokkal, hosszú fekete haj, sűrű szemöldök; "Thanks for coming!" - big smile... Forró teával kínál - életet ment - épp lázam van. Sebaj. Ücsörgés, zenehallgatás. Egyre többen vagyunk. Óriási. Itt a lemez. 10 dollárért az enyém.Constanza Sonic Diary: "Made with love, peace, coco"