zuango mesék

"...Amiket eddig használtál, Hogy elmondjad, hogy hogy voltál..." A teljes dalszöveg

Nem találtam eddig a közegem. És amíg nem éreztem, hogy ott vagyok, ahol az vagyok, aki én vagyok, ahol én ÉN lehetek, addig nagyon magányos és tüskés voltam. Boldog vagyok, hogy közeget találtam. Számomra egészséges közeget, az én közegemet. Mert lehetek én akár a szív önmagában, remekül működő szív lehetek, amitől egy egész szervezet élete függ. Önmagában csak egy öklömnyi, mihaszna húscafat vagyok a szervezet nélkül. Egy lüktető húscafat tele a feleslegesség érzésével. Kell körém a teljes organizmus, hogy én Én legyek. Sokat köszönhetek a Barátaimnak (nevek nélkül, sorrend nélkül, beleértve a családomat is), a Tominak, Andrisna k és a Fail Faster Tribe-nak és az ellenségeimnek is, akik könyörtelenül emlékeztetnek, amikor rossz helyen keresgélek:)

"Ahhoz, hogy utunkat bejárhassuk, képesnek kell lennünk elviselni az ambivalenciát, a paradoxonokat, és nem szabad kikényszerítenünk az egyértelműséget azzal, hogy az egyik pólust azonnal megsemmisítjük a másik javára." Részlet Thorwald Dethlefsen, Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez (A betegség jelentése és jelentősége) című könyvéből.

Eltörtem magam. Egy pillanat alatt, teljesen bagatell módon. Nem lepett meg. Inkább megnyugodtam. A test jelez amikor az akarás átveszi az irányítást. Pihenés következik. Újratervezés. 2010-re új alapokra helyezhetem magam:) BROKEN

...hogy megismételhetetlen, hogy folyton változik.

photo by Melissa Gray on flickr Tartozom annyival a stresszről szóló postom kapcsán magamnak, hogy a gyakorlati élet hozta megoldásról írok néhány sort. Az történt, hogy elmentem jógázni, ami segített kicsit kizökkenni a gép előtt töltött órákban belémállt, napok óta gyülemlő feszültségből. A jóga alatt pedig jött magától a szellemi elengedés. Jött, azaz nem erőlködtem, nem gondolkodtam. Csak úgy bevillant, ami segített fejben. Azt hiszem úgy írható le, ami akkor a fejemben zajlott, hogy egész mélyen a szemébe néztem annak a félelemnek, ami fojtogatott, és akkor a szorongás magától alábbhagyott. Azt kellett tisztába tennem, hogy mik azok a bennem rejtöző vonások, amikkel nem szeretek szembesülni. Ezeket megnézni közelebbről és ítélkezés nélkül tudomásulvenni jelenlétüket. (A szakirodalom úgy mondja át kell ölelnünk a sötét oldalunkat. Na, asszem sikerült. Átöleltem.) És akkor sikerült elfogadnom, hogy ennyit tudok m

"Meg kell születnünk! Akkor is, ha harminc évesek vagyunk."

Mindennek ára van. A szabadságnak (vállalt magány). Az anyagi függetlenségnek (függés a munkától). Az ambícióknak (bizonyítási vágy). Ha magasan a léc, túl magas az ár ( stressz ). Találtam egy 3 lépéses módszert stressz kezelésére. Gondold végig őszintén miért stresszelsz. Képzeld el mi a legrosszabb, ami történhet. Fogadd el, hogy ez is megtörténhet. Ha ezt megtetted, javíts a helyzeteden, készíts tervet, haladj lépésről lépésre. Teszek egy próbát. 1. Azon stresszelek, hogy nem tudok megfelelni a munkahelyemen és a saját magammal szemben támasztott követelményeknek. Nagyon sokat várok el magamtól. Utálok hibázni, de nem vagyok pontos. Olyan légkörben dolgozom, ahol nincs pozitív visszajelzés, kulturálisan a hibákra vannak kihegyezve az emberek. Nem szeretek hibázni az ellenségeim (ez erős szó azért) előtt. Túl büszke vagyok ehhez. A jelenlegi státuszom (semmi extra, de képes vagyok normál életszínvonalon gondoskodni magamról) megtartásához úgy érzem nem követhetek el hibákat, és ez f

A tudatalattimban él egy állat. Ő is én vagyok. Mégis ketrecben tartom, mélyen, rácsok mögött, amikor tükörbe nézek, nem látom őt szívesen. Ő az ösztönök világában, a telihold fényében van otthon. Egy cimkék és szabályok nélküli világban. Ha kiengedem, irányíthatatlan, és ettől félelmetes. Félelmetes, mert nem tudom összeegyeztetni annak a lánynak a képével, amit kialakítottam magamról. Mégis, amikor szabadon engedem, azt érzem, élek. Olyankor néhány pillanatra biztonságban vagyok teljes valómban. Erősnek érzem magam. Átveszi az irányítást...az állat önálló életet él. Olyankor hiába próbálok kapaszkodni az elképzelt világomba, a szabályokba, amiket ennek a kiszámíthatatlan ragadozónak a féken tartására teremtettem. Aztán ahogy megkapja, amire vágyott, megszelidül. Akkor ijedtemben visszatessékelem a ketrecébe. Eltakarítom játékának nyomait, megmagyarázom magamnak a történetet és folytatom az elképzelt, makulátlan személyiségemmel felépített életemet. A hétvégén ítélkeztem, pedig szeret