Don't panic

Mielőtt pánikba esnék elszámolok 123-ig. Ez persze nem megy, megunom, helyette ismételgetem, hogy türelem. Pedig nincs ám nagy baj, csak sok a dolog. Ezer meg egy. Listát készítettem tételesen. Csak pipálni kell egyiket a másik után. És akkor azzal sincs gond. Szóval nem is ez a baj. Az a baj, hogy felbuggyannak a felszínre az én összevissza sértett egóm eltemetett sérelmei. Általában akkor, amikor csökken a koncentráció, és eleve nő a nyomás. Ilyenkor nem összekeverni a szezont meg a fazont. Tessék tüzetesen megvizsgálni mi is a valódi probléma, ha egyáltalán... Mitől kergetem saját magamat az őrületbe már megint? Figyelj te akaratos kislány odabent, mi baj veled? Válaszolj nekem, hadd segítsek!

Kb így. Ha a személyiség nyomokban tartalmaz - nem mogyorót, de legalábbis kemény diót, vagyis ha természetednél fogva születésedtől kezdve fejnehéz vagy, azaz a fej húzza magát a talaj irányába, akkor érdemes először is jól kiismerni mi van benne. Megérteni a miérteket nem rossz időtöltés, de nem mindig segít. Az elfogadás annál inkább. És ami még ennél is fontosabb: megtanulni beszélni a fejével. A fejeddel. Nekem a saját fejemmel.

Trükkös ugyanis. Az agy kreál látszólagos problémákat a szívnek valóságos bántalmait kendőzendő. A gyáva szív és a kemény fej esete. Kapcsold ki az agyad, ami leteker, mint egy hatalmas fúrógép és figyelj a levegőre ami ki be áramlik az orodon. Örülj, hogy élsz és innen tovább mindenféle apró dolgoknak. Ne pánikolj, ha hirtelen nem tudsz megoldani valamit amiről úgy érzed, hogy megoldásra vár. Türelem!