Táskarádió

A Táskarádió Eszpresszóban az Egyetem téren forog a diszkógömb a retrolámpabúrák erdejében és a gyerekkori emlékek giccsparádéjában már már otthon érzed magad, indulhat a csevely...aztán valahogy a második sör elejére elindul már a beszélgetésnek az a típusa, amelyiknek a végére megokosodva ülsz és érzed, hogy na most ezt végre jól megfejtettük! Hurrá!!! Ez volt most terítéken többek között, íme. Hogy ugyanis hajlamos vagyok úthengerré változni. Azaz megrendezni a magam, majd a körülöttem élők életét és anélkül, hogy felkérnének erre, tökéletesíteni a darabot. Namármost ilyen vagyok, kéremszépen... Tudom magamról, ismerem az úthengert, a hajcsárt, aki egyszer csak bekattan és követeli amit elképzelt. Egyre többet akar egyre jobban és mielőbb. És amikor elindul az úthenger akkor én már nem is bírom magamtól leállítani. Átveszi a robotpilóta az irányítást, aki tud meneküljön!... Vagyis nem is kell menekülni!!! A Táskarádió Espresszóban ücsörögve a sörünk mellett erre jutottunk. Hogy ugyanis az úthenger megállítható. Mert minden roboton van egy vészkapcsoló. Ha vannak barátaid, akkor könnyen kikapcsolhatják az úthengert, mert ismerik a programot és azt is tudják, mikor kell megnyomni a vészkapcsolót. Vagyis kimondani a bűvös, előre egyeztetett szót. A mai megállapodásunk értelmében a közeljövőre az úthenger-kikapcsoó gombhoz tartozó jelszó: Táskarádió. Ha kimondod, kapcsolok. Kikapcsolok. Ezért vannak a jó barátok...puszi nektek!