Visszacsatol

Részt vettem egy tréningen, amin arról volt szó, hogy mik is az erősségeink, azok a szerepek a szerepkészletből, amivel gazdálkodunk, és aminek mentén a lehető legjobban tudunk érvényesülni az adott vagy jobb esetben választott közegben. A tréning zárásaképpen kaptunk mindenkitől egy visszajelzést, ezúttal pozitív cimkét, amit a dossziénk hátlapjára ragasztottunk.

És akkor két dolog, amit a tréningről elviszek magammal az előttem álló útra ebben az életben:

Az egyiket ezzel az idézettel tudnám leginkább summázni:
"Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek, és... nevetek, és szeretek, és magasba emelek." Howard Arnold Walter

A másik pedig az a mondat, amit Gyuritól kaptam. Az ő visszajelzése nem került a dossziém hátuljára, mert el kellett sietnie, de úgy érezte meg kell osztania velem e-mailen ezt a gondolatot, idézem:
"Elmaradt a visszajelzésem és hiányérzetem van, ezért most megpróbálom pótolni: El tudom képzelni rólad, hogy a munkahelyi erősségeidet felhasználod álmod megvalósítására. Azt látom benned, hogy szeretnéd, ha mindenki olyan klassz ember lenne mint te. Hát nem lesz, ezeért érdemes megtanulni bánni velük."
Hogyan lehet azt érzékletesen megfogalmazni, hogy nagy örömöt okozott, mint, hogy azt mondom, nagy örömöt okozot? Ennyi. Köszönöm Gyurinak. És köszönöm az élményt az Openessence-nek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Contact

i wish

Kakaós reszelt túrós