zuango mesék

számít a közeg. Sokáig elhittem, hogy az egyén tökéletesen függetleníteni tudja magát a környezetétől és belülről táplálni magát pozitív energiával. Az ember erős, és akár egy börtön cellájában is túlélhet ép elmével. De most azt tapasztalom, hogy az élet vidámabb hely, mint egy börtön cellája és nem túlélni kell, hanem élni és minél többet viccelődni. Ehhez viszont ki kell jönni a börtönből, ahol foglyokból csinálnak börtönőrt, és ha nem választod ezt a szerepet, akkor marad a fogolydilemma... MUNKÁT KERESEK!

moonrise kingdom Van az, amikor lelkek őszintén találkoznak és akkor elég egy magnó meg egy titkos tengerpart és kész, megáll az idő és megtörténik a csoda. Van itt zene, tánc, kibontakozó nemi szerepek, gyengédség és elhatározás.

"Valahány létező ellenség s buktatók nélkül éljen,legyen úrrá fájdalmon bánaton,s nyerjen boldogságot.Mozoghasson szabadon azon az úton,mely néki rendeltetett. Minden teremtmény, mindenütt –minden szellem és élőlény ellenség s buktatók nélkül éljen,legyen úrrá fájdalmon bánaton,s nyerjen boldogságot. Mozoghasson szabadon azon az úton,mely néki rendeltetett. Minden nő, minden férfi bármely származással minden isteni s emberi lény,és az is, aki elbukott ellenség buktatók nélkül éljen,legyen úrrá fájdalmon bánaton,s nyerjen boldogságot. Mozoghasson szabadon azon az úton,mely néki rendeltetett. Keleten és Nyugaton,Északon és Délen minden élő lény ellenség s buktatók nélkül éljen, legyen úrrá fájdalmon bánaton,s nyerjen boldogságot. Mozoghasson szabadon azon az úton,mely néki rendeltetett." /Ősi buddhista ima/

talán itt az ideje végre meghúzni azokat a határokat...úgy értem felállítani a saját határaidat. Egy IGEN súlyát az a sok NEM adja, amit útközben maga mögött hagyott.

Ma van hála adás napja. Hálát adok hát, hogy van egészség, hogy egyben van a családom, hogy bőség van, meleg lakás, étel, ital, és munkám is, hobbim is, lelkesedésem is, új tanulnivalók, egy kamaszodó macskám, hogy vannak barátaim, egyre finomabb öniróniám, hogy tudok nevetni és szeretni is. Hogy van kedvem élni és hálát adni. És most elmegyek moziba.

"Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte. Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod. Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből. Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben! Az ele ngedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból. Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, de törődsz vele; nem “megjavítani” akarod, hanem támasza lenni; nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát; nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal; nem tagadsz, hanem elfogadsz; nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol, hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol; nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts,

Mi marad a nőnek ha összetörik a szívét? Önmaga marad önmagának. Nem tör, nem zúz, nem dühöng. Nem mutatja meg, csendben tűri a fájdalmát, kihúzza magát és kifesti a szemét, hogy úgy tűnjön, az örömtől ragyog, mint azelőtt. És ez így megy még hetekig, hónapokig, van úgy, hogy évekig is...újra meg újra felkel, kihúzza magát, és nem néz vissza....amíg végül fakul a fájdalom, emlék lesz csupán. Megérti, hogy ez is az ő sorsának megismételhetetlen darabja. Aztán ahogy telnek az évek, lassan elfogadja, megérti és megszereti a ezt a sorsot, gondosan őrzi szívén a hegeket, belemosolyog a tükörbe és végigsimítja az apró ráncokat, amiket az élet rajzolt arcára. A nő így lesz erős. Egyre erősebb. Elég erős, hogy nyitott szívvel éljen, jöjjön bármi!

Vajon mi a jobb a cicának? Ha szeretve, de cserébe erdendően vad természetével ellentmondóan kell élnie, vagy ha a szerető gazdi helyett új gazdival élheti azt, amire született? Egerek helyett legyekre vadászni és sosem szaladni kutya elől, nem verekedni más macskákkal és nem mászni fel a fára és elveszíteni a golyókat a megszokott gazdi nyújtotta törődésért cserébe? Vagy kalandozni ismeretlen tájakon, veszélyesen élni, kandúr vitákba bonyolódni, és falu macskájává válni?

Az van, hogy rég nem mondom már meg magamnak (nektek?!), hogy hogyan vannak a dolgok, mert nem tudom, hogy hogyan vannak a dolgok. Néhányat megtapasztalok, sőt úgy tűnik néha, hogy elég sokat (jópárat közülük egy csomószor egymás után - különböző álarcba bujtatva ), és akkor azt elmesélem annak a néhány embernek, aki körülvesz. Vagy a macskámnak. (Aki amúgy kedves és értelmes is, figyel még ha csak a radiátor alól akkor is. Tudom, hogy érti. Vagyis inkább érzi a dolgokat.) Meg az is van, hogy szépen lassan már a kézírásom után a gépelés sem megy az anyanyelvemen, mert az ájpeden nincsenek ékezetek csak ha hosszan nyomom a gombokat (arra meg bevallom, lusta vagyok.) Ezekkel mentegetem magam, hogy zuango miért nem mesél mostanában. Holott nem is szeretném mentegetni magam, egyrészt mert nagyon rossz szokás, másrészt mert jót is tett egy kicsit kevesebbet gondolni és csendben többet érezni mostanság. Veszélyes dolog ez a blogolás, a túl sok öndefiníció egyszer csak elveszejti az iga

Ma villamosoztam. Feltűnt hogy milyen sok a savanyú ember. A félelmek, az önbizalomhiányuk kiül az arcukra. Mindenkinek vannak kétségei, problémái, komplexusai. Hogy ezekkel belül hogyan sikerül megbirkózni, az határozza meg önmagunkhoz és a külvilághoz való viszonyunkat. Ez pedig meghatározza a minket ért külső hatásokat. Azok ugyanis nem mások, mint személyiségünk, szavaink, tetteink reflexiói. Nincs idő a komplexusokra, fut szalad az idő, az életünk pedig véges. Bár megértené ezt mindenki! Published with Blogger-droid v1.6.8

"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG . Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET . Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG . Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM . Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy ra

A hétvégi meditáció legerősebb útjelzőtáblája számomra ez volt: DRÁGA ILLÚZIÓ... Azóta az üzenet erősödik. És sokat segítenek erős, okos és szelíd emberek, amilyen Mooji. Vagy Glindorph írásai, vagy Kúnó ...meg még nagyon sokat, akik már meglátták a fényt és megértették, hogy az itt van mindannyiunkban. Ez itt egész jó útmutató abban, amit mostanság feladatomnak, kihívásnak érzek a tudatosság útján. "Nincs más dolgod, mint észrevenni önmagadon, hogy mikor „kalandozik” el az elméd, mikor kezdesz el kitalált történeteket gyártani, amelyek általában valamilyen negatív módon végződnek, vagy lehúzó a tartalmuk számodra. Mikor döntesz valamiről, hogy ez „így és úgy van”, „úgy és így működik”? Mikor alkotsz véleményt azonnal egy emberről, egy eseményről anélkül, hogy megvizsgálnád? Csak figyeld meg ezeket a helyzeteket, és észre fogod venni, hogy legtöbbször Te magad nem vagy sehol! Egyszerűen a gondolataid gondolják magukat, általában mindenféle balga minta szerint. Te valahogy

"Légy tudatos és szeress!" Répáczky Ildikó fotója

Répáczky Ildikó fotója  "Egy másik és másfajta kapcsolaton keresztül találhatja meg az utat magához, aztán újra a világhoz. Nem elég, ha olvas róla, nem elég, ha mesélnek neki róla. Meg kell tapasztalnia valamit, amit eddig nem volt lehetősége megtapasztalni. Meg kell tanulnia bízni abban, hogy van számára hely a világban. Hogy hiányozna, ha eltűnne. Hogy valaki vár rá, és kérdezgeti: Mikor jössz játszani? Hogy a másik ember nem játszmázik vele, hogy a másik nem kényszeríti, hogy a másik nem használja ki, és úgy leli kedvét benne, ahogyan megnyilvánul." (Feldmár András: Ébredések)

SAMSARA Theatrical Trailer from Baraka & Samsara on Vimeo . A rezgésszámról Az ember energiahordozó, energiát termel, fogyaszt és áramoltat. Az emberek összekapcsolódva rengeteg energiát képesek megmozgatni. Minél tisztábban áramlik az egyén energiája, annál magasabb az a rezgésszám, ami összekapcsolódva elképzelhetetlen fényesség forrása. Ez az energia egy olyan egységes utat jár, ami fölött nincs hatalma semminek és senkinek. Ez a fogalom nem is értelmezhető ebben az áramlásban. Ugyanakkor ebből az energiából "mindenkinek jut", és emiatt ebben az áramlásban a szegénység vagy a betegség sem értelmezhető. A megnövekedett rezgésszám egyensúlyban tartja az embret és minden minket körülvevő létezési formát. (Ha ezt valaki megérti, a jóga alapjait is megérti...) Olyan világot élünk, ahol ezért a gondolatért  megégetnének, de a minimum, hogy hülyének néznek (talán ti is...). Én egész kicsi korom óta érzem ezt, és hiszem, hogy mindenki érzi. Ha nem is meri elhinni, ha

Az elveknek menniük kellett, hogy helyükre lépjen a tapasztalás. A tapasztalás káosza szüli újra az elvek iránti igényt. A tapasztalat fájdalmai szülik a rend, a döntések és a becsületesség iránti igényt. Így lesznek újra elveim, amiknek majd megint menniük kell, hogy újabb tapasztalásoknak adjanak helyet. Published with Blogger-droid v1.6.8

"Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig." Hermann Hesse „Mindannyiunknak egy közös küldetése van: hogy rátaláljunk egymásra. Ez csak akkor lehetséges, ha valódi ember mivoltunkból tesszük. Hogy ebben ki meddig jut, az mindannyiunk ügye, ezen a téren nincs magánügy, mert felelősek vagyunk egymásé rt. Az a dolgunk, hogy megtaláljuk saját és közös utunk, ami ehhez vezet. Nem csak várva, hogy a sors vezessen rá, hanem elébe menve a közös emberi sors e nagy céljának, kreatívan és emberként. Ez fog teljességhez vezetni.”  Esseh Nnamreh  

"Add fel magad valakinek, bárkinek!"

Sámson Sámson szürke, fehér csíkos,kékszemű kiskandúr. Két napja él velem.  Kapar, rág, harcol a képzeletbeli ellenfelével, felnyúl magasra és a mancsaival riogatja "áldozatát". Sámson úgy másfél hónapos lehet. Felfedezi a lakást és feszegeti a határait. Azzal kísérletezem, hogy megnevelem...bizonyos dolgokat nem engedek meg neki. Pl hogy feljöjjön az ágyamra és, hogy hátulról harapdálja a lábam és belémkarmoljon. Amikor ezekkel próbálkozik, csúnyán és határozottan letolom. Azt hiszem ezt érti. Legalábbis azt, hogy nem tetszik nekem, ha ezeket csinálja. Tegnap este a karmolásért nagyot kapott, és láss csodát, ezután az amúgy nem ölbemászós Sámson puha manccsal!!! (karmok behúzva bent tartva) az ölembe bújva próbált visszaférkőzni a szeretetteli cicasimogatás birodalmába...persze sikerült neki:) Ami ma feltűnt, hogy a cica elég tiszta tükör. Ma reggel stresszes helyzet adódott, befeszültem és zsigerből azt éreztem, hogy nem nem nem, ennek az embernek nem akarom kiadni

Először szorít, feszít, fojtogat. Aztán leérsz a legaljára és vége a sok kellemetlen érzésnek. Észrevétlenül indulsz el felfelé. A változás vezeti a kezedet, nem kell eröltetni semmit, a döntések megszületnek az újonnan született érzések mentén. Azóta elutaztam, úsztam a tengerben, megöleltem a barátaimat, megmásztam egy hegyet, új mozdulatokat tanultam, új embereket ismertem meg. Közben kitartóan tornáztam és vettem a levegőt. Kivettem egy lakást, hamarosan költözöm. Ma azt mondta az ingatlanos, hogy a tulaj nehezen adta ki nekem a lakást, mert nem akart egyedülálló nőt...már hárman mentek férjhez abból a lakásból...

"Itt élek, bár azt se tudom mi ez. Már mind belehaltunk párszor. De nem segít. Pest nem rendszergazda, maximum villanypásztor. És akkor mire volt jó az állatkert annyiszor, tucatnyi csajjal, a szűz, üres Dohányon végig annyi hajnal - mire volt jó az IKEA, az alkonyodó fogarasi Tesco. Itt van a város, vagyunk lakói. És a kérdés: hogy nekünk ez jó? Valaki mondja meg, mit ér, kétmillió bliccelő a jég hátán? És valaki mondja meg, de komolyan, hogy ki a bánat az a Széll Kálmán?" forrás: Simon Márton, mika.. slam poetry

"A romlás virágai hozzád képest szűzies tavirózsák!" Így éreztem magam a hétvégén két fiatal francia és a legkedvesebb barátnőm társaságában. Ezek a fiúk tiszták és nyitottak. Másfél évet utaztak körbe a világba Új Zélandtól Iránig és megtapasztalták az életet úgy, hogy a komfort zónájukon kívül helyezkedtek. Olyan energiák dolgoztak bennük, amik emlékeztettek a régi önmagamra. Lamentálás helyett a gondolat, ami megszületett bennem a találkozás törésvonalán: "Nem jók a szavak. Valahol talán tudja a dolgokat, szavak nélkül; s ezért nem szeret magyarázkodni. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele." Ottlik Géza (1912. május 9. – 1990. október 9.)

A Garda tónál jártam. Via Ferrata túrán, azaz két karabinerrel egy kötélpályán -folyamatos biztonságban- másztam felfelé magasra, alattam a Garda tó. Csodaszép látvány, mégis különös felismerés, hogy ezekkel a biztosítókötelekkel meg túravezetőkkel milyen komikus kalandot vásároltam magamnak. Végülis eredetileg az ember azért indul neki a hegynek, hogy legyőzze. Hogy közel legyen a természethez, hogy megtapasztalja az érzést - ami minden ember lelke mélyén ott feszül - , hogy Isten nagy és én kicsi vagyok! Hogy nem vagyunk biztonságban, de így lehetünk csak szabadok. Ez a z'Élet! ... Erre én elmegyek és két karabinerrel folyamatosan csatolgatom magam egy vaskötélre...Kapaszkodok! Amúgy fizikailag, ezzel szimbólikusan is....A másik gondolatom meg az volt, hogy igazán nincs is szükségem a kihívásra. De még a kihívás illúziójára sem. Ha a megvilágosodás felé indulnék, akkor azt inkább a mozdulatlanságban keresném. Ez az aktívkodás valamiféle elterelő hadművelet. Persze attól még a

Azt mondja már akart hívni, hogy elmondja hazáért...akart, de a nagy rohanásban elfelejtett. Azt mondja ebből ne vonjak le következtetéseket. Én meg azt mondom ....***%$#&$# Published with Blogger-droid v1.6.8

Ritkán érzem ezt. Mondhatnám, a sikereimre legritkább esetben vagyok büszke. Inkább úgy élem meg a dolgokat, hogy a siker az a kemény munka természetes velejárója és nem jár érte különösebb vállon veregetés. Nemrégiben a főnököm hívta fel rá a figyelmem, hogy van ez a -szerinte- rossz tulajdonságom. Azóta próbálok odafigyelni erre és bátran vállon veregetni magam a sikereimért. Ez nagyjából az utóbbi időben egy csodaszép kék ballonkabát, és egy nem kevéssé csodálatos kardigán formájában meg is történt. (Köszi fönci:) Ma viszont tényleg büszke vagyok, úgy igazán, belülről. Mert tök lázasan végigcsináltam egy számomra fontos többnapos továbbképzést, megtanultam egy újabb edzés típust és DeepWork oktató lettem. BodyART basic és dynamic után még több továbbadható, a körülöttem élők számára hasznos tudást szereztem, és abban fejlődtem megint egy csipetnyit, amit teljes szívvel tudok csinálni. Simán lehet, hogy nem az a baj, hogy nem tudom kellőképpen megünnepelni a dolgokat, hanem az

Azt mondja, amikor meghalt, a fehér ruhás ember megkerdezte, hogy vissza szeretne e jönni. Vissza.- válaszolta erre. Azóta terhek nélkül, a pillanatnak él. Published with Blogger-droid v1.6.8

Kimozdítani a komfortzónából magadat vagy egy másik embert. Közben megmaradni annak, aki vagy. Spontaneitással, humorral és öniróniával élni... a csoda receptje. Ennél emberibb, humorosabb, szívszorítóbb és örökérvényűbb filmet, amin ráadásul önfeledten szórakoztam miközben a moziban ültem, azt hiszem még nem láttam... Életrevalók . Kötelező darab

Miért? Nem tudom. Rengeteg jó szám van a világon, de ez úgy tűnik valami olyat mond és valahogy úgy, hogy muszáj szeretni. Tényleg.

"A fogyasztói társadalom a fogyasztóit szorongásra készteti, így képes eladni. Élményipar ez, ahol nem termékeket, hanem élményeket vásárolhatunk. És az élet rövid, sietnünk kell minél több élményt szerezni!" Micsoda csapda...

Péntek este érkeztek a városba. Gnek üzleti ügyben volt dolga Lisszabonban. Persze nem olyan öltönyös, komoly üzleti dologra kell gondolni. G egy start-up cégbe fektette nemrégiben megszerzett vagyonának egy részét, és ezt az üzletet építgeti. "Piccsel", divatos szóval, azaz járja a világot és különféle IT konferenciákon beszél arról, miért érdemes az ő és csapata ötletébe pénzt fektetni. Kapóra jött neki ez a befektetés, annak ellenére, hogy megtérülése messze sem bomba biztos, G szempontjából ez a startuposdi mégis tökéletes. Nemrégiben szakított vele előző munkahelye, ami szintén ITstart-up volt anno, amikor ott dolgozni kezdett. Akkor még lelkes volt, de a vége felé már a munkába járás is komoly nehézséget okozott (7 év után ez igazán megbocsátható az ő korában - és ebben a korban ánblokk). Szép összeggel búcsúzott a cégtől, anyagilag nem volt még rászorulva a munkára. Utazgatott a világ különböző, egzotikus és vágyott szegleteibe, amilyen Tibet, Kína vagy Brazília. De

Könnyű átlépni a határt, elrugaszkodni onnan, ahol még hallom magam, oda, ahol már nem. Könnyebb becsukni a szemem és ugrani egyet oda ahol a fejem érzelmektől mentes, biztonságos zónájában vagyok. Könnyebben eligazodom ott, ahol már rutinnal élek meg a valóságoshoz hasonló élményeket, de ahol nem érhetnek nagy meglepetések, ahol mindent kontroll alatt tartok. Könnyű átlépni a határt. Rutinom van benne. Egész kisgyerek lehettem, amikor elkezdtem ezt a határátlépést gyakorolni. Arra már nem emlékszem mikor, hogyan és főképp, hogy miért kezdtem. Valószínűleg szükségem volt erre a menekülő útvonalra. Könnyű átlépni a határt, hiszen rutinom van benne..mégis egyre nehezebb, mert ahogy múlnak az évek elkezdett hiányozni valami. Egyre nehezebb, mert egyre tisztábban látok, amikor becsukom a szemem. Egyre jobban érzem, hogy ez a látszólagos komfortzóna, ami gyerekként még valószínűleg a túlélést szolgálta, mostanra egyre kényelmetlenebb. Kényelmetlen mert ilyenkor egyszerűen gy

Közel 2 hónapja nem eszem gabonaalapù ételeket, tejtermékeket, és édességeket. Jó ez az étrend, de van néhány iz, ami hiányzik..Így esett meg, hogy nőnap alkalmából ma a Dérynében egy túrógombóc extázis közelbe juttatott. Published with Blogger-droid v1.6.8

Egyre többször merül fel a kérdés, hová tartunk úgy világ szinten. Világvége jóslatok ide vagy oda, nincs ember a környezetemben, aki ne érezné azt, hogy valami nagyon nagy változásra van szükség. Hosszú beszélgetések indulnak ilyen kérdésekkel: Meddig lehet még a fogyasztás és pénzközpontú világrendet táplálni? Mikor mondja az ember, hogy elég? És főképp hogyan tovább, ha nem így? Miért olyan nehéz kilépni a komfort zónánkból? Van e az egyénnek lehetősége kilépni? Hol a kint és a bent? Hogyan lesz kritikus a tömeg, ami változást akar? A változáshoz elkerülhető e a trauma? Van e fokozatosság?

és èn nem hagytam el a húst, mert akkor nem bírnám szusszal, cserében egész jól megy a paleolit étrend szerinti élet. A tej és a zabpehely nem került még ki teljesen, és a csokit is veszettül bírom kívánni. Kenyér, tészta nem is hiányzik, és nagyon jó a sok zöldség meg gyümölcs de főleg a napi 5 kis adag kaja. Nagyjából állandóan eszem valamit..magvak, sárgarépa ( csoda hogy nem sárgultam még be ). Látható és érezhető a változás. Tetszik! Published with Blogger-droid v1.6.8

Angol nyelvű, 120 perces film sok okos gondolattal és szép zenével. Köszönet érte Zsuzsinak. View this movie at cultureunplugged.com

Azt mondja néha el kell játszani a gyenge nőt, hogy a férfi erősnek és védelmezőnek érezze magát. Az erős nő keresztje, hogy nehezen láttatja a gyengéit.

3 hete, hogy nem adom a szervezetemnek azt a cukrot, tésztát és tejtermékeket, amin szocializálódott. Cserébe húst, zöldséget, gyümölcsöt és magvakat eszem. Paleolit táplálkozásnak hívják ezt és ma először komoly érzelmi hullámvölgybe kerültem. A szénhidrát elvonási tünete lehet..

Azt mondja türelem. Azt mondja ügyeljek mi mellett döntök. Azt mondja a magánéletemmel van feladatom.

 levél nekem Ciprusra 2006-ban egy baráttól, aki azóta a saját útját járja! "...Szóval most nagyon elveszetnek érzem magam. És eszembe jutott, hogy asszem te is valahogy így éreztél, mielőtt elmentél. Mi történt veled, találtál valamit? Vannak válaszaid? Vagy attól, hogy ha az ember kipihent, jókat eszik és sokat van szabad levegőn még ugyanolyan bizonytalan? Kedves drága egyetlen királymesém, dobjál felém valami okosat és bölcset ha tudsz, lelkem vad vizeken hajózik, távol a part. Vagy éppen mindjárt belefutok, csak nem látok az orommig... sokszor puszil a lézengő ritter "  válaszom           "Te drága lézengő ritter, Mi okosat mondhatnék? Hacsak nem azt, hogy légy bátor. Egészen pontosan azt éreztem, amiket leírtál, mielőtt eldöntöttem, hogy változtatnom kell, hogy életben maradjak a szó nemes értelmében. Nem fizikailag, hanem idebenn. Amikor már nagyon tele volt a hócipőm a kezembe nyomták Osho Bátorság (A félelemnélküliség művészete)című könyvét. A könyv

Leáll a Malév, hamarosan becsődöl a BKV, egyre kevesebb az autó a magas benzinárak miatt, paráztatnak minket a hírekkel, hogy fagyásveszély van ( hétköznapi nyelven úgy hívják tél és mínuszok..). Nameg globálisan fel is melegedett a világ, lámlám pálmafák a horvát tengerparton hóval fedettek. Zárnak be (az eddig amúgy érthetetlenül nyitva tartott) üzletek, cégek viszik a a Közép-kelet európai központjaikat Prágába Budapest helyett (már ahol marad ilyen és nem az európai központból irányítanak mindent távvezérléssel). A magyar mezőgazdaság romokban, ipar eleve sosem volt igazán, szolgáltatás (ahhoz mondjuk soha nem is értettük) egyre kevésbé. A minmálbér körüli színvonalon mozognak a fizetések (és akkor még örülhet akinek munkája van), a boltban az alapélelmiszerek fogynak, a gyümölcs újra luxus lesz, mint gyerekkoromban. A politikai helyzet tarthatatlan, a gazdasági válság világ szinten jelentkezik. Ezeket az infókat kapjuk nap mint nap különböző formában, tényekkel alátámasztva a hír

Igazan élni nehéz. Borzalmasan nehéz. Tisztán, ahogyan a szív diktálja. Annyira sokat csalok és olyan régóta, hogy néha úgy érzem nem tudok már visszajutni abba a kereszteződésbe, ahol a gyávák útját választottam. Érdekes, hogy az Isteni színjátékot gimiben próbálják elmagyarázni nekünk....így 32 évesen kezdem csak érteni miről is szólhat ez...(és a különböző fordítások is milyen érdekesen árnyalják a mondanivalót...) Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan, s milyen e sűrü, kúsza vad vadon: már rágondolva reszketek legottan. A halál sem sokkal rosszabb, tudom. De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az úton. Dante: Isteni színjáték (Babits Mihály fordítása) Az emberélet útjának felében magam egy sötét erdőben találtam, az igaz útról mivelhogy letértem. Ah, el sem mondhatom, csak holtraváltan, mi volt e sűrű, ádáz, vad vadonban: rámjő megint