Büszke vagyok

Ritkán érzem ezt. Mondhatnám, a sikereimre legritkább esetben vagyok büszke. Inkább úgy élem meg a dolgokat, hogy a siker az a kemény munka természetes velejárója és nem jár érte különösebb vállon veregetés. Nemrégiben a főnököm hívta fel rá a figyelmem, hogy van ez a -szerinte- rossz tulajdonságom. Azóta próbálok odafigyelni erre és bátran vállon veregetni magam a sikereimért. Ez nagyjából az utóbbi időben egy csodaszép kék ballonkabát, és egy nem kevéssé csodálatos kardigán formájában meg is történt. (Köszi fönci:)

Ma viszont tényleg büszke vagyok, úgy igazán, belülről. Mert tök lázasan végigcsináltam egy számomra fontos többnapos továbbképzést, megtanultam egy újabb edzés típust és DeepWork oktató lettem.
BodyART basic és dynamic után még több továbbadható, a körülöttem élők számára hasznos tudást szereztem, és abban fejlődtem megint egy csipetnyit, amit teljes szívvel tudok csinálni.
Simán lehet, hogy nem az a baj, hogy nem tudom kellőképpen megünnepelni a dolgokat, hanem az, hogy nem olyan dolgokban vannak amott sikereim, amik nekem tényleg fontosak.

Lábjegyzet: a képen közepén Robert Steinbacher sportzseni, a bodyART és a DeepWork atyja, balján pirosban szerény személyem (meg egy csomó másik amúgy fontos ember, akik maguk is büszkék, de most magamat ünneplem...:)

Published with Blogger-droid v1.6.8