Library

Leülök oda ahová ő ül. bemutatkozik. Lucas. A szívem hevesebben ver. Már találkoztunk valahol - mondja. Tudja, emlékszik. Néhány élettel ezelőttről talán. Kérdezem mivel foglalkozik. Színházzal. Övé az a varázslatos kis hely. A kocsma mellett, ahonnan jövök. Meg ahonnan ő is. Igen, tudom melyik a színháza. Jártam ma ott, pontosabban benéztem. A színháza (is) magába szippantott, ahogy a lénye most. Muszáj beszélgetni hiába szól a jazz (isteni impro, finom zene). Sok megbeszélni valónk volt - pontosítok - sok egymás szemébe nézni valónk volt. Szerelem lehetett ez egykor, bár vizuális emlékeim nincsenek. De érzem, itt van a helye a szívemen. Érzettársított emlékkép. Most összeért egy pillanatra múlt és jelen. Ami a jövőt illeti, nem ebben az életben lesz újra manifeszt. Más a forgatókönyv most. Nem is fontos ez...érzések építik a folytonosságot, életeinket, fiktív téglái szilárd valóságunknak. A zene tovább robog..csendekkel tördelt ritmikus mozgás. Fehér zene ez. Táncolunk.