zuango mesék

Jó 35 évesnek lenni. Mert már értem, hogy rövid az élet. Őszül a hajam és változik a bőröm. És nincs több időm arra, hogy rossz rutinok mentén éljem az életem. Egy csomó tervem, célom van még ebben a fordulóban. És hálás vagyok az adottságaimért, a múltamért és a lehetőségekért, amik elvisznek a céljaimig. Egyre jobban érzem magam a saját testemben, mert az enyém, ismerem, tisztelem, szeretem magam. Megértettem, hogy az élet nem verseny és nem is teljesítménytúra. Nem hasonlítható össze semmi semmivel és senki senkivel. Már tudom, hogy mindenkinek megvan a saját története, fájdalma és öröme, amit egyedül él meg. Hálás vagyok az őszinteségért. Figyelek, és nem jövök zavarba attól, ha nem érzem át a másik ember történetét. Tudom, hogy a jelenlétem többet jelent, mint a véleményem. Van úgy, hogy már nem keresek jelentést jelenségben. Örülök, ha érzek, mert tudom, hogy ennyi, ez minden, ami fontos, és nem félek a semmi től sem, mert beleültem és megéreztem, hogy annyira nem is félelmetes.

Ez az 5x2 m kb, a lakás leghasznosabb területe. Az ébren töltött időm jelentős részét itt töltöm. Reggel kávézó, nappal iroda, este fröccsterasz. Megfordultak már itt barátok, a családom, szélhámosok, kutyák, macskák, rossz és jómadarak. Ma este a kedvenc erkélyem több, mint 100 évnyi női élettapasztalatot látott vendégül. Hála érte.

... egy nap kétszer írod le, hogy "Igaz, ami igaz", akkor itt az ideje csendben maradni...

kedvenc söröm, van kedvenc borom, van kedvenc számom, van kedvenc márkám, van kedvenc divattervezőm, van kedvenc laptopom, van kedvenc okostelefonom, van kedvenc napszemüvegem, van kedvenc kocsmám, van kevenc színészem, van kedvenc rendezőm, van kedvenc iróm, van kedvenc blogom, van kedvenc levesem, van kedvenc színem, van kedvenc énekesnőm, van kedvenc festőm, van kedvenc, van kedvenc nincs kedvem sincs . nincs. van kedvem sörözni van kedvem borozni van kedvem meghallgatni egy dalt van kedvem szép ruhákat nézegetni van kedvem nyomkodni a laptopom, van kedvem okostelefonon üzengetni, van kedvem napba nézni van kedvem kocsmázni van kedvem színházba menni van kedvem olvasni van kedvem jót enni van kedvem a színekhez van kedvem a zenét hallgatni van kedvem szép festményeket nézegetni van kedvem. van. .

Csajok az asztal körül, csajok a libegőn, csajok a kilátón, csajok a kisvasúton. Csajok, akik a fasz feliratú tábla előtt vihognak az erdőben, mint a kamaszok. 

Középfül fesztivál lekvár szekció, az olasz maffia porontyai ütik húzzák pengetik. Öblösebben szól a bőgő pocakkontakt mentén, amerikai cserediák ambíciók szakszofonon.

fegyelmezett, nagy teljesítményű őrült keresi közegét. minél nagyobb személyes hatósugárral működő csendes és kevéssé csendes őrültek jelentkezését jeligementesen várom világbéke megteremtése, azaz hasonszőrűek önpusztításmentes kiteljesedése céljából. ha összeadódunk, a sajátunknál is nagyobb és színesebb kiterjedésre számítok, magas rezgésszámú testi és lelki örömök kíséretében. szélsőséges jókedv és végső elkeseredés között az amplitúdón súrlódó mozgási energia felszabadulása garantálja a célbaérést. ne féljetek! a szárnyalás garantált a szarnyalás nem kizárt.

Random mész a postaládát üríteni amióta elköltöztél. Hétköznap, este, máskor délben vagy éppen hétvégén. Még ott laktál, amikor megismerted. Épp a postaládád ürítetted egy random időpontban. Akkoriban a random találkozások eleinte szórakoztatóak voltak, akár a random kémia, meg a random légyottok. Aztán amikor random elmúlik a szándék, hiába a random kémia, elköltözöl és azután hetente egyszer, random időpontban óvatosan bekúszol a lépcsőház bejárati ajtaján, kinyitod a postaládád és reménykedsz, hogy a vége a randomnak ott a postaládák és a kukák közötti szűk folyosón. De hiába minden tervezetlenség, mert a bejárati ajtónyitó jelez és már az ajtónyitásból tudod, hogy random jóképet kell vágnod egy pókerarcú random hellohoz.

pihepuha felhőszürke törpeuszkár kérlelő szemei a bisztróban, régi barát soványodó jóképűsége, a fogsor tompa csillogása, a nevetés éle, a tél végi napfénytől kontrasztos utcakép, a vizesen hátrafésült haj, a komiszan szomorú szempár, a vörös rúzs elkenve az ajkak találkozásának legszélső pontján túl, a színben illeszkedő körmök kopott végei, a koszos kesztyűk az árumozgatón, a lug skywalker elnevezésű koktél, a hátizom barázdája a kék póló alatt, könnyed mozdulatok sora, sírás a gyönyörűségtől, a flitteres fekete ruha hatása, a kék béemvé, üvegpohárból koktélt szürcsölgető lányok a villamoson, a barátnő beszűrődő hangja az utcáról, amikor a troli ajtajai záródnak, a festett réten piknikező lányok a belváros közepén, a macska dorombolása a hasamon...

a fogaskerekek finoman összehangolva tekerik a várost irányító gépezetet. udvariasság és gyors léptek olajozzák a masinát. sokat próbált cipők hangtalanul szaladnak fel és alá, mintha gazdáik egy unásig próbált színdarabban lennének. ha szólni kell, a közlekedés és az időjárás biztos terep.  apró szobáik falán túl mindenkinek jut szerep,  akár táncosok ha a színpadon futnak, a felfordulás illúziója mögött érezhető a begyakorolt rend. a közlekedés zajában a tömeg nesztelen, nyitott tekintetű, arca rezzenéstelen. tekintetek ha találkoznak, férfiak és nők - nyaktól felfelé mint szurikáták ha leskelődnek -, mintha megfeledkeznének a rendről, kikacsintanak egy pillanatra, és egymás szemébe belenézve, ezredmásodpercre  megcsillan a féltve őrzött érzelem. de a láb már  suhan tovább a célja felé.  nincs megállás. a gép zakatol, az idő drága.  ...Mind the gap.

Elalszik a színházban, elkésik a találkozójáról, előre elkölti a januári bevételét és impulzusvásárol egy csodaszép fehér converse-t. Mea culpa, mea maxima culpa.